A büntetés-végrehajtást sújtó legsúlyosabb esemény a börtönlázadás, sőt a napjainkban Dél-Amerikában egyre gyakrabban felbukkanó jelenség újraértelmezésére és vizsgálatára van szükség, ugyanis a börtönlázadás nem választható el még elviekben sem a társadalmi problémáktól. A jelenlegi Európai Unióban fogva lévő kb. 380 ezer ember összetétele a kábítószer-probléma és a migráció mutatóiban folyamatosan negatív irányba változik, továbbá az európai börtönök túltelítettsége is masszívan nő. Egyre nagyobb népcsoportok kerülnek a törvény által szankcionált magatartást elkövetők körébe, és a társadalom válaszreakciója érzékelhetően nem olyan gyors, mint a változás.
A büntető törvénykönyv szerint az a fogoly, aki fogolytársaival együtt a büntetés-végrehajtás rendjét súlyosan veszélyeztető, nyílt ellenszegülésben vesz részt, fogolyzendülést követ el. A jogszabály kiemelten kezeli az ellenszegülés megszervezését, vezetését, és azt, hogy ha az eseménynek súlyos következményei lesznek. Fontos az is továbbá, hogy korlátlanul enyhíthető a büntetés abban az esetben, ha az elkövető az ellenszegülést abbahagyja.
Fontos a fenti jogi definícióban észrevenni, hogy a jogszabály erősen hagyatkozik arra, hogy az elkövetők, az esetleges áldozatok, és minden egyes résztvevő és megfigyelő személy hogyan érzékeli és értelmezi az adott cselekménysort. Ugyanez látható a terrorcselekmény büntetőjogi értelmezésénél is. Itt a szociálpszichológia területére tévedtünk, és példaként hívhatjuk a tudományág három klasszikus kísérletét.
1. A csoportok közti minimális definícióbeli különbség (minimális csoportközi helyzet) ellentétet szül a csoportok között, mint azt Muzafer Sherif (1953) kísérlete bizonyította. Ennek fényében értelmezhetjük az olyan típusú börtönlázadásokat, ahol két vagy több csoport közti ellentét kiélesedése összecsapáshoz vezet.
2. Az egyén nem a saját észlelése szerint cselekszik, hanem a többség (vagy a befolyásos kisebbség) magával húzza, ahogy azt Solomon Asch (1955) híres konformizmus kísérletében láthattuk, amikor a vizsgálati személyek szembetűnően rossz válaszokat adtak csak azért, hogy a többséghez igazodjanak. Ez segíthet megérteni, hogy egyes körülményeket hogyan képes a fogvatartotti csoportok egésze úgy értelmezni, mint a többség, és hogy miért alakul az ellenszegülés nyílttá.
3. Stanley Milgram (1974) kísérletében a tekintélynek engedelmeskedő személyek szélsőségesen agresszív tettet követtek el (azt hitték, hogy halálos áramütést adnak egy beépítettet személynek), mert a tekintélyt hitelesnek vélték, felmentést kaptak a felelősség alól, és már belekezdtek a kísérletbe. Ez a jelenség arra világít rá, hogy a börtönökben egészen értelmetlen magatartások is fennmaradnak, még akkor is, ha azok már majdnem az önmegsemmisítéssel egyenlők.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a börtön fizikai szempontból zárt tér, hiszen falak, szögesdrótok veszik körbe, továbbá a börtönön belül szintén falak, rácsok, zárak akadályozzák az emberek mozgását. A fizikai korlátokon kívül a börtönben még jelen vannak a jogszabályi korlátok is, amelyek a börtönt társadalmi értelemben teszik zárt térré. A fogvatartottak mozgását szabályok határolják be. Ez vonatkozik a külvilággal való érintkezésre, az étkezésre, a szabadidőre, a munkára, az alvásra, azaz a fogvatartott egész életére.
A totális intézmény, mint az Goffman klasszikus művében írja, gépezetté változtatja a fogvatartottak társadalmát. A fenti két izoláló tényezőből azonban még nem következnének azok a börtönártalmak, amelyek a nyitottabb látásmódot képviselő állampolgárok számára oly nyilvánvalóak: a fogvatartottak bizonyos szempontból tönkremennek a börtönben. Ez a jelenség abból adódik, hogy a börtön társas értelemben is zárt közeg. A börtönben lévő személyek (nem csak a fogvatartottak) személyészlelése, motivációja, kommunikációja, attitűdjei, normái mind-mind behatároltak, és a radikális csoportbefolyásolás szabályai szerint működnek.
Ha fenti megállapításokat a büntetés-végrehajtás céljának megvalósulása szempontjából értelmezzük, akkor arra juthatunk, hogy a börtön valóságát leginkább a társas normák, majd a társadalmi, és legkevésbé a jogszabályi normák határozzák meg, és éppen azért, mert a börtön fizikailag zárt tér.
A „rabok csak rabok”, gondolnánk, és arra számíthatnánk, hogy a börtönkörülmények javítása, és a további beruházások (új börtönök építése, privatizáció, körletfelújítás stb.) nem javítja a börtönökben a szociális biztonságot, azonban Bert Useem és Anne M. Piehl (2006) rámutattak, hogy ez – legalábbis az Egyesült Államokban - nem így történt. A börtönlázadások, szökések és egyéb rendkívüli események csökkentek, azaz a börtön biztonsága növekedett. A börtönépítésnek azonban számos más negatív hatása van, és felvetődik a kérdés, hogy meddig lehet valójában humánus módon egy börtön biztonságát növelni. Példaként itt csak a kaliforniai Pelican Bay börtön [Ken Cheetham (1996)] álljon, ahol a biztonsági intézkedéseket az ENSZ embertelennek és megalázónak minősítette.
Valahol van egy határ, ahol a börtönbeli (általában agresszív) társas normák ereje túllépi saját magát és társadalmi normák erejével kezd rivalizálni, és ekkor a börtönben lázadás tör ki, ahogy azt Arjen Boin és William A. R. Rattray (2004) az úgynevezett küszöbelméletben kifejti.
A büntetés-végrehajtás célja kettős: egyrészt a társadalmi intézményrendszer által veszélyesnek minősített személyt el kell különíteni (izoláció), másrészt a személyt – az általánosságban elfogadott értelmezés szerint – legalább olyan állapotban kell visszaengedni a társadalomba, mint ahogy az intézetbe került (rehabilitáció). Sem a reintegráció, sem pedig a reszocializáció nem lehet tisztán büntetés-végrehajtási feladat. A rehabilitáció és az izoláció is – optimálás esetben – kommunikáció által megy végbe. Ha valamit pusztán kommunikációval nem lehet megoldani, akkor következhet a kényszerítő intézkedések alkalmazása, ha már ez sem elegendő, feltételezhetően börtönlázadás tört ki.
A börtönártalmakat egységesen úgy határozhatnánk meg, hogy mindazon ártalmak, amelyek a börtön diszfunkcionális működése következtében keletkeznek, vagy súlyosbodnak.
A börtön diszfunkcionális működése ugyanakkor esszenciális (ezek nélkül nem működne a börtön, vagy éppen börtönlázadás törne ki), ezért a börtönártalmak axiomatikusan a letöltendő szabadságvesztésből következnek. Minden egyes börtönbeli funkcióhoz diszfunkció társul, íme erre néhány példa:
|
Börtönbeli
egység |
Funkció |
Diszfunkció |
|
Személybejárati kapu |
A börtönbe illetékes
személyek ki- és bejárása |
Tiltott tárgyak bejutása,
illegális küldemények kijutása |
|
Fogvatartotti konyha |
A fogvatartotti élelem előállítása,
feldolgozása és raktározása |
A börtönbeli „szervezkedés”
központja, üzenetek átadási helye |
|
Zárka |
A fogvatartottak
tartózkodási helye, amikor a napirend másról nem rendelkezik |
Zárkán belüli visszaélések,
zárkán belüli tétlenség |
|
Orvosi szoba |
A fogvatartottak
kivizsgálása és gyógykezelése |
Gyógyszerrel való
visszaélés, gyógykezeléssel való visszaélés |
|
Börtönbeli üzem |
A fogvatartottak
munkáltatása |
Tiltott tárgyak előállítása |
|
„Misszió” |
A vallás gyakorlása |
Információcsere, tiltott
kereskedelem |
Amennyiben a fogvatartottak befolyással bíró hányada úgy véli, hogy a börtönártalmak hatása már túllépi a diszfunkciókból eredő ártalmakat, valószínűleg börtönlázadás tör ki.
Ezért kiemelten fontos, hogy a börtönben dolgozó testületi tagok észleljék a börtönbeli diszfunkciókat, és próbáljanak hozzájuk alkalmazkodni. A dinamikus egyensúly fenntartásával meg lehet előzni a rendkívüli eseményeket, illetve a már bekövetkezetteket a megfelelő korlátok között lehet tartani. Ismert, hogy a fogvatartottak megjátsszák magukat (szelf-reprezentáció), nem olyannak mutatják magukat, mint amilyenek valójában, hanem olyannak, amire azt hiszik, hogy a személyzet elvár tőlük. Ezért fontos, hogy a fogvatartottak ismerjék meg a személyzetet, továbbá, hogy a személyzetnek jól definiált elvárásai legyenek a fogvatartottakkal szemben – magyarán, hogy a szolgálatot ellátó testületi tagok ismerjék a feladatuk lényegét és célját, ne csupán az őrutasítás betű szerinti szövegét. A szelf-reprezentáció elkerülése érdekében a személyzetnek tudni kell, hogy mit érez, és tudnia kell kifejezni az érzelmeit a fogvatartottak irányában, és ez Elaine M. Crawley (2004) szerint különösen fontos rendkívüli helyzetben.
Mivel a börtön fizikailag izolált tér, lázadás esetén az elkövetők könnyűszerrel azonosíthatók, valamint a tevékenység is behatárolható, azaz a fogolyzendülés bűncselekményt nem lehet titokban végrehajtani, mint egyes más bűncselekményeket; a fogolyzendülésben való részvétel nem lehet sikeres sem az egyén, sem a csoport szempontjából. A börtönlázadás mindenképpen a hatóságok tudomására jut, ezért felmerülhet bennünk, hogy az ilyen cselekmények elsődleges motivációja a károkozás, a vandalizmus és a szabályokkal való szembesülés, ahogy azt Albert K. Cohen (1955) geng-elméletében kifejti. Azaz a börtönlázadás célja nem a haszonszerzés, hanem a gengtudat erősítése, ilyen szempontból a börtönlázadás kommunikáció a társadalom felé, mintegy szembehelyezkedés a hatalommal és a társadalmi renddel.
A fentieken túl – vagy azokat megelőzőleg – a börtönlázadás a következő okok miatt értelmetlen:
- a fogvatartottak követelései általában nem állnak egyensúlyban a társadalom által kínált lehetőségekkel;
- a lázadás során a feszültség és az agresszió egyre inkább fokozódik;
- a hatóság egyértelműen túlerőben van;
- az esetleges összecsapás végeredménye belátható: a fogvatartottak vesztenek;
- a fogvatartottak komfortérzete a lázadás során gyorsan, a felszámoláskor rohamosan, a felszámolás után lassan csökken, és csak hosszú idő alatt éri el a lázadás előtti szintet;
- a lázadás következtében olyan károk keletkeznek a börtön berendezésében, amelyeket helyre kell állítani, a börtönt ki kell telepíteni, és ezzel az adott államban tapasztalható általános börtönviszonyok romlani fognak;
- a fogvatartottakat és a hozzátartozóikat a börtönlázadás pszichésen és anyagilag is sújtja;
- a börtönlázadás inkább a társadalom retribúciós attitűdjét fogja erősíteni;
- a börtönlázadás után az adott állam többi büntetés-végrehajtási intézetében megszigorodnak a rezsimek;
- végül: a börtönlázadás meggyengíti a társadalmi kohéziót, és az egész állam biztonságára káros hatással van.
A fentiek alapján a börtönlázadást a következőképpen is definiálhatjuk:
A börtönlázadás a börtönártalmak diszfunkcionális felülkerekedése
esetén beinduló, egy befolyásos fogvatartotti csoport által kezdeményezett
értelmetlen és elkeseredett tömeges fogvatartotti megmozdulás, ami erőszakos
vagy nyílt ellenszegülés, és további társadalmi és társas hatások eredményként nyilvánul
meg.
A jogi definíció azon része, amely a büntetés-végrehajtás rendjének súlyos veszélyeztetésére utal, kimarad, hiszen, ez a veszély teljesen egyértelműen már a börtönlázadás előtt fennállt, és számos figyelmeztető jel utalhat rá, mint azt a következőkben láthatjuk.
Victor Lofgreen (1991) és Charles Logan (1993) számos amerikai börtönlázadás vizsgálati jegyzőkönyveit elemezve a következő prediktív faktorokat azonosította:
1. A fogvatartottak etnikai hovatartozás szerint elkülönülnek, vagy elkülönítik őket. Ez a körülmény a fentebb említett minimális csoportközi helyzetet csak erősíti, és egyre több lesz a csoportosulások közötti súrlódás, a gengek közötti ellentétek fokózódnak, és a konfliktus pattanásig feszül. Ilyen helyzet állt fent Magyarországon is, amikor a balkáni háború kitörésekor el kellett egymástól különíteni a szerb, illetve a horvát fogvatartottakat, de a konfliktust külső ok eredményezte, és könnyen lokalizálható volt.
2. A fogvatartottak kiétkezéskor sok élelmiszert vásárolnak az intézetben üzemeltetett kereskedelmi egységben, és ilyen módon készülnek fel az esetlegesen napokig tartó biztonsági zárásra.
3. Megnövekszik az olyan kérelmek száma, amiben a fogvatartottak másik intézetbe való szállításukat kérik. Pár éve ezen kérelmek száma Magyarországon is megemelkedett, de ennek másféle, azonban figyelemre méltó okai lehetnek. Az első ok az lehet, hogy az utóbbi tíz év során csökkent a fogvatartottak foglalkoztatottsága, ez a zárkán belüli illegális elfoglaltságok elterjedéséhez vezethet. Ilyenek lehetnek a szerencsejátékok, a tetoválás és kábítószer-használat. Mind a három tényező a fogvtartottak egymással szembeni eladósodásához vezethet, ami pedig azt eredményezheti, hogy egyes fogvatartottaknak nincs más módja a menekülésre, mint az átszállítási kérelem írása. A második, érzékelhető ok, az úgynevezett házi beszélőre vonatkozó kérelmek megnövekedett száma, amikor a fogvatartott hozzátartozója is fogva van, és a látogató fogadása a Budapesti Fegyház és Börtön szállító körletén zajlik. A jelenség a jogosultság-tudat emelkedését jelzi, és kedvez az illegitim információk terjedésének és a hasonló kapcsolatok erősödésének, azaz a gengesedésnek. Mindkét tényezőre érdemes odafigyelni.
4. Növekszik a betegállomány és nyugdíjazási kérelmek aránya személyzet körében. Ez azt jelenti, hogy a személyzet számára a munka egyre komplexebb, és néha egyre ellentmondásosabb, azaz a feladatok nincsenek kellőképpen definiálva. Vizsgálattal ugyan a szelf-reprezentáció miatt nem lehet bizonyítani, de érezhető, hogy az utóbbi tíz éve során a magyarországi fogvatartói állomány retribúciós attitűdje erősödött, ami jelentős mértékben veszélyezteti a rendszer biztonságát.
5. Növekszik a fegyelmi a biztonsági elkülönítésben lévő fogvatartottak száma. Ezen arány növekedése a fogvatartotti programok kudarcát jelenti.
6. A börtönlázadások előtt érezhető volt az Egyesült Államokban, hogy a fogvatartottak a személyzetet megfélemlítették, megfenyegették vagy több alkalommal és élesen konfrontálódtak a személyzettel; ugyanakkor a barátságosabb személyzetet a fogvatartottak előre figyelmeztették, hogy rendkívüli esemény lesz.
7. A lázadások előtt érezhető volt, hogy a fogvatartottak tekintete fenyegetővé vált. A fogvatartottak a velük folyamatosan kapcsolatban álló állományt egészen máshogy kezelik, mint a látogatókat vagy az ellenőrző személyeket, akikkel szemben gyakran ellenséges hangnemet engednek meg maguknak; ha ez a minden nap jelenlévő személyzettel szemben is megnyilatkozik, fenyegetésre lehet gondolni.
8. A fogvatartottak körében bizonyos mozifilmek (egyes becslések szerint az összes mozifilm mintegy tíz százalékában a börtön valamilyen formában felbukkan) egyre népszerűbbek lesznek. Ezekkel a külső értékekkel is kifejezik a fogvatartottak a vágyukat a szabadság elnyerésére, és az értékek túlhangsúlyozása ez esetben hasonlít az öngyilkosság esetén tapasztalható cry for help-hez.
9. A fogvatartottaknál egyre több gyúlékony anyagot lehet találni, illetve (ez inkább Amerikára jellemző) geng-irodalmat. Rendkívüli esemény bekövetkezésének gyanúja állhat fel azonban hazánkban is, ha egyre több illegálisan közvetített üzenet elfogására kerül sor. Veszélyes lehet például, ha rabtársadalom által illegitim módon nagyra becsült fogvatartottak egy helyen (egy intézetben) tartózkodnak. Ilyen csoportok hazánkban is azonosíthatók.
10. A fogvatartottak és a személyzet részéről egyre több panasz ékezik. Ezek a kérelmek egyértelműen a rossz börtönkörülmények miatt születnek.
11. Az intézeten kívül civil szervezetek, aktivisták vagy ügyvédek agitálnak. A civil szervezetek tevékenysége nagyon fontos, például nélkülük a börtönbeli kábítószer-probléma ártalomcsökkentő módon nem oldható meg, azonban ezek a szervezetek soha nem harsányak, hanem diszkrétek. Az ilyen civil szervezetek birtokában nagyon fontos információk lehetnek, hiszen például szabadult fogvatartotakkal is foglalkozhatnak, akik a civil szervezetnek szelf-reprezentáció nélkül fognak beszámolni a börtönkörülményekről. Az alacsony küszöb elv miatt (a kábítószer-problémával szembesülő személyt név szerint nem regisztrálják) az ilyen civil szervezetektől konkrét információt nem kaphatunk, azonban, ha figyelmeztetnek minket, akkor azt komolyan kell venni.
12. Szokatlanul nagy számú levél vagy telefonhívás érkezik az intézet vezetéséhez, amelyben a fogvatartottak hozzátartozói védelmet kérnek a szeretteik számára, vagy a börtönkörülményeket sérelmezik.
A fentebb említett szerzők a börtönlázadás okait három csoportba osszák:
1. Percipitatív (kiváltó) okok: biológiai tényezők, ösztönök, jele: pc
2. Attraktív (vonzó, csábító) okok: pszichológiai tényezők, érzelmek, jele: at
3. Prediszpozíciós okok: környezeti, társadalmi (szociológiai) okok, jele: pd
Közel ötven amerikai börtönlázadást elemezve a kutatók az alábbi modellt állították fel:
|
A
lázadást katalizáló tényező |
Ok |
Tünet |
|
Környezeti
feltételek |
pd |
A
börtön érzékelhetően olyan, mint egy „időzített bomba” |
|
Spontaneitás |
pc |
Egy
esemény vagy esemény sorozata súlyos rendkívüli eseményt vált ki |
|
Konfliktus |
at |
A
rezsim túlságosan represszív, és nincs optimális lehetőség a
konfliktuskezelésre |
|
Társas
kontroll |
at |
Az
intézetben érezhetően történt valamilyen változás, de szintén érezhetően nem
történt intézkedés |
|
Hatalmi
vákuum |
at |
Nagy
horderejű változás áll be a személyi állománynál (pl. sokan mennek nyugdíjba)
|
|
Elvárások
növekedése |
pd |
A
depriváció relatív, külső csoport nyomására növekszenek az elvárások |
A relatív deprivációra jó példa lehet az úgynevezett amnesztiavárás. A fogvatartottak körében évről-évre, fontos politikai eseményre, évfordulóra vagy kormányzati változásra való tekintettel elterjed a hír, hogy bizonyos hányaduk büntetését enyhítik, vagy elengedik. Itt a társadalmi kohézió fontosságáról nem megfeledkezve megemlítendő, hogy az amnesztia ugyan rövid távon jó megoldás lenne a börtönök túltelítettségének csökkentésére, azonban ennek sokkal hatékonyabb módja a büntető ítélkezés és a társadalmi integráció hatékony összehangolása (esélyegyenlőség, regionális operatív program - ROP, humán erőforrás fejlesztő operatív program - HEFOP, önkormányzatiság, decentralizáció stb.).
Természetesen minden büntetés-végrehajtási vezetői team rendelkezik egy bizonyos stratégiával, ami a rendkívüli események felszámolásakor alkalmazható, és ezen stratégiák lényegi eleme a prevenció. Lofgreen és Logan (uo.) három pontban foglalták össze a helyi sajátosságokhoz igazítandó, a fogolyzendülés megelőzésére kialakított stratégiát:
1. A fogvatartotti frusztráció csökkentése. Ez a következő lényegi elemeket foglalja magába:
- a fegyelmi eljárások legyenek egyszerűk, érthetők és átláthatók
- a fogvatartotti panaszok kivizsgálása jogszerű legyen
- működjön az intézeten belül a klasszifikáció
- a fogvatartottakkal való bánásmód legfőbb eleme a pártatlanság legyen
- operatív módszerek (vamzerek) helyett a fogvatartotti panaszok alapján kerüljön sor az intézkedésekre
- mindennemű téves híresztelést és pletykát el kell fojtani
- minden intézkedésnek a hatékony kommunikáció legyen az alapja és előzménye
2. Biztonsági megfontolások
- az intézet biztonsági rendszere dinamikus és konstans (egymásra ható elemei vannak), ennek gyengülése érezhető, és börtönlázadás attraktív oka (lásd fentebb!) lehet
- börtönlázadás szempontjából különösen veszélyes a biztonságra a látogatás, a sajtó vagy az ellenőrző hatóság jelenléte, ugyanis ezen események és szervek figyelemmel kísérése lefoglalhatja a biztonsági szolgálatot
- ugyanez vonatkozik az eltúlzott zárkaellenőrzésekre és csoportos motozásokra, mert ilyenkor minden esetben sokkal több fogvatartott van egy légtérben, mint testületi tag
- a szociális területen dolgozókat (nevelők, ápolók) is be kell vonni a biztonsági kérdések megoldásába, nem lehet azokat csak a beavatkozó egység gondjaira bízni
3. A felső vezetés jelenléte. Ez azt jelenti, hogy az intézet vezetői jelenjenek meg a fogvatartottak és a fogvatartotakkal közvetlen foglakozó állomány tagjainak társaságában, és kommunikáljanak velük, valamint az interakció alapján hozzanak intézkedéseket a következőknek megfelelően:
- a mozgásszabadság, a személyzet és a kábítószer kapcsolata és együttes hatása a biztonságra;
- a rend érzékelhető ellenőrzése és az utasítások hatékony végrehajtása;
- a fogvatartottak aktiválása: munka, fogvatartotti programok, rekreáció;
- komfort feltételek: fizikai és társas tér, magánélet, zaj, WC, tisztálkodási lehetőségek, étkezés
- őrzésbiztonság: a fogvatartottak veszélyességi foka és az objektumvédelem
- szociális munka: a fogvatartotti stressz mértéke, betegségek, a tanácsadói szolgálatok és a személyzet tekintélye
- igazságszolgáltatás: pártatlan személyügyi döntések, a kényszerítő eszköz alkalmazása ultima ratio, jogi források hozzáférhetősége
- intézetvezetés: személyzeti stressz, kiégés, továbbképzés
A fentebb leírt prevenciós stratégia inkább szemléleti jellegű, és talán három alapelvben foglalható össze. Az első a transzparencia elve, azaz, hogy a büntetés-végrehajtási intézet működése legyen megismerhető, érthető és átlátható a fogvatartott számára is. Egymásnak ellentmondó normák esetén az intézet működése átláthatatlanná válik, és lehetséges, hogy az erőszak lesz az egyetlen egyértelmű norma a fogvatartottak számára. E szempontból két veszélyes jelenséggel kell számolni. Az egyik a korrupció, a másik a fogvatartók rasszizmusa.
A korrupciót és a rasszizmust olyan társadalmi folyamatok generálják, amelyek egyébként is dezorganizációs hatásúak. A korrupció a börtönbeli kezelés-elv ellen hat legkártékonyabb tényező, hiszen olyan törvényszerűségeket szül, ami a fogvatartottak személyiségfejlődési motivációit mélyen aláássa.
A börtönökben fogva tartott etnikai kisebbségek minden bizonnyal mindig olyan személyeket vonzanak a büntetés-végrehajtási munkára, akikben a retribúció faji előítéleteket szül, és a börtön agresszív közege megtámogatja a magatartásukat és az attitűdjüket. Amennyiben a személyi állomány ezeket a normákat elfogadja, nem is kerülhet a végrehajtó állományba olyan személy, aki eltérő nézeteket vall, és ez egy olyan sajnálatos kontraszelekció, amely fenyegeti az állam biztonságát.
A prevenciós stratégia második elve a biztonságra vonatkozik. Hatékony biztonsági megközelítés nem képzelhető el a börtönben a sajátos diszfunkciók rendszerszemléletű kezelése nélkül. Számos eset mutatta meg például, hogy a kábítószer-problémát nem lehet kizárólag a kínálatcsökkentés módszerével kezelni, hiszen annak csak az lesz az eredménye, hogy a fogvatartottak agresszívebbek lesznek, a börtönben illegálisan beszerezhető drog ára magasabb lesz, tisztasága csökken, és a tiltás miatt a fogyasztás kockázatosabbá válik, aminek következtében a börtönben robbanásszerűen kezdenek terjedni a fertőző betegségek. Egy olyan börtönrendszer, ahol a fogvatartottak 40-50%-a HIV pozitív (Kalikova 2002), már az egész állam biztonságát veszélyezteti, mint arra az oroszországi és észtországi riasztó példák utalnak.
Érdemes tehát a biztonsági kérdések tekintetében más szolgálati ágak szakértőit is bevonni, továbbá a fogvatartottakkal szemben alkalmazott bármilyen biztonsági intézkedés első lépésének mindenképpen a kommunikációnak kell lennie.
Az 1990 áprilisi Strangeways börtönlázadás után, és annak folyományaként született Woolf (1995) jelentés szerint a börtönvezetésnek költség-hatékonynak és a tényekre alapozónak kell lenni, mert ez által a fogvatartottak életének irányítói helyzeti előnyben kerülnek, és gyorsabban képesek reagálni. Cavadino és Dignan (2006) szerint a börtönvezetésnek a dogmatizmust kell elkerülni. Egyes vezetési elvek a fogvatartottakkal való bánásmódon csapódnak le, még akkor is, ha ez nem volt a vezetők szándékában (pl. lehet-e kép a zárkák falán vagy nem?), és a fogvatartottak csak a kapkodást és a kiszámíthatatlanságot fogják érzékelni, amíg a vezetés erősnek akarja magát mutatni. A tematikus vezetési stratégia azt jelenti, hogy a büntetés-végrehajtási intézet vezetése összegyűjti a munka azon elemeit, amelyek a társadalom és a fogvatartotti populáció változásainak megfelelően akár előjelet is válthat az évek során.
A posztmodern börtönlázadások többsége Közép-Amerikában és Dél-Amerikában történt, amelyeknek lényegi eleme a gengek közötti ellentétek a börtönbeli megjelenése a kilencvenes évek elejétől. Ezek a lázadások nem is nagyon a börtönrendszer, hanem inkább az állam büntetőpolitikája ellen irányulnak, de ez utóbbi ellen is csak közvetett módon. A lázadások másik része Ázsiában történt, ahol a megmozdulások célja erélyesebben politikai színezetű volt, és az események nem torkollottak olyan mértékű agresszióba, mint például a brazil börtönlázadásoknál. A fennmaradó események „jóléti” államokban történtek, és ezekért az eseményekért szinte kizárólag az intézetek, és a szolgálatot ellátó személyek okolhatók.
A fenti három elv átgondolása után álljon itt egy táblázat a közelmúlt börtönlázadásairól:
|
Év |
Helyszín |
Eredmény |
Ok |
|
2003 |
Kent, Kanada, Agassiz különleges
biztonságú bv. inézet |
92 fogvatartott vett részt
a lázadásban, amelyben a berendezési tárgyakat összetörték, és felgyújtották,
a lázadás egy napig tartott, és egy fogvatartott halt meg |
zárkán gyártott alkohol, zárkán gyártott fegyver |
|
2003 |
Punjab, Pakisztán, Sialkot különleges
biztonságú bv. intézet |
A fogvatartottak 9 látogató
bírót és 50 fogvtartott nőt ejtettek túszul, a lázadás egy napig tartott, a
negociáció nem vezetett eredményre, 3 bíró meghalt |
Kb. 166 %-os
túltelítettség, vegyes rezsimű intézet |
|
2003 |
West Bank (Ciszjordánia),
Izrael, Ramallah Bv. Intézet |
40 palesztin fogvatartott
tüntetett a sétaudvaron, könnygázzal oszlatták szét a tömeget |
aktuálpolitikai krízis
(Gáza övezeti kitelepítések), fogvatartottak vád nélkül |
|
2003 |
Tegucigalpa, Honduras, El Porvenir, La Ceiba
Farmbörtön |
86 fogvatartott égett
halálra vagy halt meg füstmérgezésben, amikor a Mara Salvatrucha és a La 18
börtöngengek összecsaptak, és felgyújtották az intézetet. Oscar Sanchez volt
országos parancsnokot az események miatt 19 évi szabadságvesztésre ítélték
2005. áprilisában. |
utcai gengek befolyása, börtöngengek, zárkán gyártott fegyver, kábítószer, biztonság hiánya, korrupció |
|
2003 |
Brazília, Paraiba, Silvio Porto Bv. Intézet |
84
fogvatartott tört ki az intézetből |
fertőző betegségek hosszú várakozás |
|
2004 |
Honduras, San Pedro Sua |
107 halálos áldozatot
követelt a gengháború, az áldozatok többsége a Mara Salvatrucha tagja volt. |
gengtagok vád nélkül a
börtönökben |
|
2004 |
Rio de Janeiro, Brazília,
Benfica Előzetes Ház |
62 óráig tartott a
börtönben a gengháború, amiben 30 fogvatartott és egy őr halt meg, a lázadást
egy lelkész számolta fel, a rendőrség ellenállás nélkül vonult be az
intézetbe. A fogvatartottat 21 túsz szabadon engedtek. |
börtöngengek, kábítószer, korrupció |
|
2005 |
Tasmánia, Ausztrália, Risdon különleges
biztonságú bv. intézet |
A befogadó körleten egy
fogvatartott túszul ejtett egy felügyelőt, majd további 19 fogvatartott
csatlakozott hozzá. A túszejtők bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat
rongáltak meg, és fegyvereket gyűjtöttek. Az esemény 33 óráig tartott, nem
halt meg senki. |
problémás fogvatartott, rossz börtönkörülmények |
|
2005 |
São Paulo, Brazília,
Presidente Venceslau, „Zwinglio Ferreira” Bv. Intézet |
30 óráig tartott a
rendkívüli esemény a börtönben. Öt fogvatartottat lefejeztek, és a jelenlévő
sajtónak mutogatták a megcsonkolt testeket. A hírhedt PCC (Primero Comando da
Capital) geng első börtönbeli akciója. |
utcai gengek befolyása börtöngengek korrupció kábítószer sajtó |
|
2005 |
Mexikó, Ciudad Juarez Bv. Intézet |
Két börtöngeng összecsapása
egy látogatás idején hat halálos áldozatot követelt. Ciudad Juarez Mexikó
északi határán fekszik, a lakosok zöme kábítószer-csempészetből él. |
előzetes ház, börtöngengek, látogatás, korrupció, kábítószer |
|
2005 |
Guatemala, 3 bv. intézet |
Itt is a Mala Salvatrucha
genget vádolják a lázongások kitöréséért. A lázadás a fővárosi Pavon Bv.
Intézetben tört ki, majd átterjedt a déli
Granja Pino Canada és a El Hoyon Bv. Intézetekre. 31 halálos áldozata
volt a vérengzéseknek, melynek fő oka a kábítószer kínálat hirtelen
csökkenése volt. A fogvatartottak a lázadás során késeket és AK 47-es
géppisztolyokat tartottak maguknál. Az esemény Guatemala nemzeti ünnepén
robbant ki. |
utcai gengek befolyása börtöngengek korrupció kábítószer gépfegyverek a börtönben, nemzeti ünnep |
|
2005 |
Bishkek, Kirgízia |
A kirgiz főváros határában
lévő börtönben a fogvatartottak túszul ejtették a belügyminisztérium
szóvivőjét, akit később megöltek. Az esemény pár percig tartó felszámolásakor
két fogvatartott az életét vesztette. |
fontos személy látogatása rossz börtönkörülmények |
|
2005 |
Louisiana, USA, New
Orleans, Parish Prison (OPP) |
A Katrina hurrikán okozta
katasztrófa idején a hatóságok a fogvatartottakat napokig élelem és fedél
nélkül hagyták. A fogvatartottak túszul ejtették a börtön
parancsnokhelyettesét és négy gyerekét. Az eseményt békésen számolták fel, a
rabok megmenekültek. Az intézetben a hetvenes években, a hírhedten kegyetlen
körülmények miatt volt lázadás. |
természeti katasztrófa, evakuálási terv hiánya |
|
2004-2005 |
Amazónia, Brazília, Urso Branco Bv. Intézet |
2005 karácsonyán, a
Rodondia Államban lévő börtönben a fogvatartottak 200 túszt ejtettek a
látogatók közül. A túszok legtöbbje terhes nő volt, és egyes túszokat a rabok
a sajtó kedvéért az intézet víztornyáról lógattak le. A fogvatartottak az
egyik gengvezér visszaszállítását követelték, aki korábban megszökött az
intézetből, de a rendőrség elfogta, és egy másik intézetbe szállította. A
rendőrség az eseményt erőszak nélkül számolta fel, nem úgy, mint az egy évvel
korábbi lázadást, aminek 14 halálos áldozata volt. |
ünnep, látogatás, börtöngengek, sajtó |
|
2006 |
Tbiliszi, Grúzia, 5. sz. fegyintézet |
A jelenlegi kormányzat
hivatalos közleménye szerint a grúz börtönökből a politikai ellenzék
támogatásával mintegy 6000 fogvatartott akart kitörni a 2006 márciusi
megmozdulások idején. A főváros 5. számú intézetében lázadás tört ki, a
rendőrség az eseményt percek alatt felszámolta, két fogvatartott elhunyt. A
hozzátartozók az intézet bástyafal mellől követték az eseményeket. |
aktuálpolitikai krizis, fogvatartottak vád nélkül |
|
2006 |
São Paulo, Brazília |
Minden idők legkiterjedtebb
és legtöbb áldozatot követelő börtönlázadása. 29 lázadás tört ki idén
májusban Brazília 40 börtönében, több mint 100 fogvatartott halt meg, több
száz túszt ejtettek a fogvatartottak. A lázadás egy körszállítás idején tört
ki, amikor egy rabomobilban 38 geng tag halt meg egy tűzharc során. A kezdeti
harcokban 39 rendőr és börtönőr vesztette életét. A lázadásokat a PCC
mobiltelefonok segítségével szervezte meg. Az események nem álltak meg a
börtön falainál, hanem kiterjedtek az egész városra. A gengtagok több mint 50
buszt robbantottak fel, miután az utasokat leparancsolták a járművekről. a
lázadás 2006. május 12-től 16-ig tartott. |
utcai gengek befolyása börtöngengek korrupció kábítószer sajtó mobiltelefon |
Az elmúlt időszakban, Brazíliában volt a legtöbb börtönlázadás. A hírhedt PCC geng 1993-ban a Taubate Büntetés-végrehajtási Intézetben alakult. Az alapító fogvatartottak kábítószer- és fegyvercsempészetért, emberrablásért és bankrablásért voltak elítélve. A fogvatartottak létszáma Brazíliában 1995-től 2003-ig 85%-kal nőtt, és egyes emberjogi szervezetek becslése szerint a 180 ezer fős befogadási képességű börtönrendszerben jelenleg 285 ezer főt tartanak fogva a hatóságok, ez körülbelül 163%-os telítettséget jelent. A brazil kormányzat represszív büntetőpolitikája társadalmi kényszer volt, de rendkívül kedvezett ez erélyes gengesedésnek. Jelentős gond Brazília börtöneiben, hogy a fertőző betegségben szenvedő fogvatartottak nincsenek elkülönítve az egészségesektől, továbbá, hogy a kábítószert az intézetekben intravénásan és közös tű használatával fogyasztják.
Szót kell ejteni egy másik erélyes gengről, amely Közép-Amerika és az Egyesült Államok déli börtöneit uralja. A latin (börtön)gengek neve a ’mara’, a leghatalmasabb ilyen geng a Mara Salvatrucha (<sp> Salvadori Utcakölykök). A nyolcvanas évekbeli salvadori polgárháború következtében számos menekült érkezett az Egyesült Államokba, de a salvadoriak nem találtak munkát, és a bűnözés peremére sodródtak. Majd később bűnözői múlttal kerültek vissza a hazájukba, a környező államokba, illetve a nagy amerikai külvárosokba. A börtönökben szilárd magvat alkotnak, és a hatalom megszerzése érdekében bevetett eszközeik rendkívül kegyetlenek.
Az esetek áttanulmányozása során észre kell venni, hogy a csupán egy intézetre kiterjedő lázadások időtartama ritkán haladja meg a 72 órát. Úgy tűnik, hogy a szociálisan és fizikai értelemben bekövetkező rendkívül intenzív stresszt az emberi szervezet nem képes tovább elviselni, valamint az alapvető emberi szükségletek is ezen időtartam után vállnak létszükségletté. Ennek néhány klasszikus eset – pl. Attica, 1971, és a talán „leghosszabb” börtönlázadás, az 1990-ben, 24 napig tartó Strangeways lázadás – mond ellent, ezen események részletes elemzése egy másik cikkben fog megtörténni. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy a több intézetre kiterjedő lázadások hosszabb ideig tartanak, fellobbannak, és újra kitörnek, mert pl. Brazília esetén nem lehet azt mondani, hogy a lázadásokat teljes mértékben felszámolták a hatóságok. Itt kifejezetten veszélyes a geng-társadalom és a modern kommunikációs eszközök (mobiltelefon, teletext) használata. A magyar börtönökben nem észlelhető geng-aktivitás, azonban a szerző által 2002-ben végzett kutatás szerint, a magyar börtönökben a ’Sándorháziak’ gengszerűen tevékenykednek (kábítószer-kereskedelem, ’lehúzások’, ’csurmázások’, átszállítási kérelmek).
Megfigyelhető továbbá, hogy a társadalmi destabilizáció a börtönrendszerek kényes egyensúlyát is felborítja, továbbá, hogy meghatározott politikai célokra egyes társadalmi csoportosulások a börtönlázadások gerjesztését használhatják fel.
Véleményem szerint az egyik legsúlyosabb tanulság a legutóbbi börtönlázadásokkal kapcsolatban a sajtó illegitim jelenléte. A brazil események eszkalációjában teljesen egyértelműen a média jelenléte is szerepet játszott. Ez a jelenség még a szimulált börtön kísérletnek is új értelmet ad. Zimbardo (1973) börtönszimulációs kísérletének magyar nyelvű interpretációiban nem jelent még meg, hogy az a szimulált fogoly, aki a kísérletben az agresszió kirobbanásáért volt felelős, egy diákmozgalom tagja volt, és anarchista szervezkedésekben vett részt. Az említett személy a kísérletre azért jelentkezett, mert azt hitte, hogy a CIA végzi a vizsgálatot és a letartóztatott diák-aktivisták megtörését próbálják ki. Az a tény, hogy a kísérletet kamerákkal rögzítették, egyre agresszívebb tettekre sarkallta ezt a személyt. Ez a jelenség volt megfigyelhető a brazíliai kegyetlen gyilkosságok során is.
Ügyelni kell arra a tényre is, hogy pár rendkívüli esemény ünnepnapon történt, amikor a személyzet nagyobbik része nem tartózkodik az intézetben, továbbá történt pár esemény látogatások során is, amikor a személyzetet a látogatók jelenléte foglalja le, illetve jelentős számú olyan személy tartózkodik az intézetben, aki nem fogvatartott.
Fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy a lázadások többsége szigorú rezsimű vagy előzetes házakban történt. Világszerte ismeretes tény, hogy az előzetes házakban uralkodó körülmények messze alulmúlják a letöltő házakét, továbbá, hogy a ’supermax’ vagy ’maxsec’ rezsimű börtönök nem felelnek meg a nemzetközi emberjogi egyezményeknek.
További fontos körülmény, hogy a vegyes rezsimű intézetekben a női fogvatartottak potenciális túszok, valamint, hogy rendkívüli esemény esetén a börtönökben tárolt nehézfegyverek (pl. géppisztoly) nemcsak súlyosan fenyegetik a börtön biztonságát, hanem az egész állam biztonságára is kártékonyan hatnak. Ebből a példából is látszik, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása hosszú távon növeli a társadalmi biztonságot.
A börtönlázadások elleni preventív stratégia kiemelkedő része a börtönkörülmények javítása. A világ börtönügyének trendalkotója kétségkívül az Egyesült Államok, ugyanakkor a hetvenes években az amerikai börtönökben is jelentős gengek voltak, és úgy tűnik, ezeket sikerült visszaszorítani, vagy legalábbis menedzselni. Az angol börtönökben hatékonyan működik a privatizáció. A német börtönrendszer a társadalmi kohézió magas szintje miatt lehet sikeres. Nem lenne szerencsés, ha éppen a brazil viszonyok lennének azok a tényezők, amelyek az előbbi törekvések ellen hatnának világszerte.
Boin, A., Rattray, W. (2004). Understanding prison riots. Punishment & Society, 6,(1), 47-65.
Cohen, A. K.
(1955). Delinquent Boys: The Culture of the Gang, Glencoe. IL: Free
Press
Useem, B., Piehl A.M. (2006). Prison buildup and disorder. Punishment & Society, 8, (1),
87-115.
Cheetham, K. (1996). Pelican Bay slammed by UN. http://www.prisonactivist.org/pipermail/prisonact-list/1996-March/000251.html
(2006-05-15)
Elaine M. Crawley, E. M. (2004) Emotion and performance - Prison officers and the presentation of self in prisons. Punishment & Society, 6, (4), 411-427.
Lofgreen, Victor. (1991). "A Model of the Dynamic Power Relationship between Staff and Inmates in a Secure Correctional Facility" Paper presented at the Annual Meeting of the Academy of Criminal Justice Sciences, Reno, NV.
Logan, Charles. (1993). "Criminal Justice Performance Measures for Prisons" Performance Measures for the Criminal Justice System. Washington D.C.: Bureau of Justice Statistics.
Nelli Kalikova (2002). HIV-epidemic in Estonia, Estonian AIDS Prevention Centre, http://www.aides.org/europe/change/enlargmnt/epioverv.doc (2006-05-23)
Henry Kenneth Woolf, Baron Woolf (1995) Woolf Report Prison Disturbances April 1990: Report of an Inquiry by the Rt Hon. Lord Justice Woolf (Parts I & II) and His Honour Judge Stephen Tumin (Part II) (HMSO, 1995).
Cavadino M., Dignan J. (2006). Penal Systems – A Comporative Approach, SAGE Publications, London
Sherif, M.,
Sherif, C. W. (1953). Groups in harmony
and tension
Solomon A. Asch (1955). Opinions and Social Pressure, http://www.panarchy.org/asch/social.pressure.1955.html (2006-05-23)
Milgram, S. (1974), Obedience to Authority; An Experimental View, Harpercollins
Haney, C., Banks, W. C., & Zimbardo, P. G. (1973). Interpersonal dynamics in a simulated prison. International Journal of Criminology and Penology, 1, 69-97.